Sean Ordonez volt az első szörfös, aki ezt a manővert a nagyérdeműnek bemutatta és ő a "big mac tack" nevet adta neki. Ha egy kicsit közelebbről nézzük ezt a trükköt, megállapíthatjuk, hogy inkább hasonlít egy ugrott perdülésre, mint takkváltásra, ezért maradt meg a szörfös fejekben "air jibe" - vagy ahogy manapság hívják, volcan néven. A sokak által csonttörő mutatványnak tartott mozdulat minden bizonnyal a fordulók elég radikális formája. Vitorla-perdítés és deszkaforgatás a levegőben, hogy aztán hátrafelé haladva továbbcsússzunk, majd irányunkat megváltoztatva elszörfözzünk.
Feltételek: Az air jibe-ot szinte mindenfajta hullámról elugorva végrehajthatjuk; legyen szó teljesen sima
vízről, kisebb chopokról vagy nagyobb hullámokról - az igazán szép, hátrasiklós volcan viszont inkáb a
kisebb hullámokról vagy sima vízről szokott sikerülni, hiszen it marad meg sok előreirányuló sebességünk..
Mindenkinek ajánlom, hogy jól melegítse be izmait és izületeit, mert egy elég szokatlan lábpozíciót követel
meg ez a manőver landolás után, nevezetesen a switch pozíciót, ami eleinte elég szokatlan lehet.
Először csak próbáljuk meg a manővert, hogy szokjuk a mozgást, másképpen elképzelhetetlen az air jibe-ot begyakorolni.
Alaptudásként a siklás, papucsban, trapézzal, és az ugrás tudása elengedhetetlen.
A manőver végrehajtása:
1: Először kiválasztunk magunknak egy alkalmas hullámot (az ideális méret 20-30 centi - maximum fél méter),
és teljes sebességre gyorsítunk. Kiakasztjuk a trapézt, és rendesen belelépünk a lábtartókba. A bumkézzel
teljesen előrefogunk az árbocig.
2. A hullámról való elrugaszkodás félszélben történik. A felugrás (mely inkább egy pattintáshoz hasonlít)
közben nem ejtjük hátra a testsúlyt, mint a normál ugrásnál, hanem elől maradunk, a deszka fölött, és a hátsó
láb nyújtásával, illetve a bum felfelé-előre tolásával nyerünk magasságot. Amint elhagytuk a hullámot, a vitorlát
az elől-fenn levő helyzetéből a testünk előtt el kell húzni hátra. Hasznos segítség, ha tekintetünkkel segítjük
a forgást, és hátra/lenézünk a hullámra, ahonnan elugrottunk. Az árbockezet elhúzzuk a felsőtestünk előtt,
hogy átkerüljünk a vitorla másik oldalára, a régi bumkezet pedig rögtön a felugrás után elengedve átfogunk
vele az új oldalra, a bum elejére. A hátsó lábat felugrás után behajlítjuk (hogy a deszka orra vizet érjen, így
forgásközéppontot képezzen), majd landoláskor ismét kinyújtjuk
3. Most következik a landolás. Semmiképp se forogjunk többet a levegőben, mint 140-150 fok, különben spock
felé fog továbbcsavarodni a deszka. Előreterheléssel elősegítjük, hogy hátrafelé tudjunk siklani, azaz a fejünk
/ felsőtestünk a deszka orra felé dől, az első papucsok és a gyök fölé. Az első láb hajlítva van, a hátsó nyújtva,
a kezek pedig már a vitorla új oldalán fogják a bumot. Hagyjuk, hogy a deszka hátrasiklása kissé lelassuljon,
mielőtt el akarunk indulni az új irányba.
4. Amikor lelassult a deszka, az eddigi előredőlt testhelyzetből hátrébb dőlünk, behúzzuk a vitorlát a bumkézzel,
hogy ismét a mi oldalunkról kapjuk a szelet, majd ha nyertünk egy kis sebességet, a switch, azaz fordított
lábtartásból kilépünk a papucsokból.